Ma este ismét kerültem egyet tanulás után a vizek partján.
Érdekes és tanulságos túra volt, más, mint a tegnapi. Ugyanúgy indítottam a fotózásomat, mint tegnap, a Tőserdő hídján. A tegnap estével ellentétben, ma este szép fényeim voltak. Kis bámészkodás után ismét észrevettem a kis kócsagot, amelyet tegnap sikerült lencsevégre kapnom. Meg is próbáltam ma is becserkelni, ám ezúttal nem voltam elég elővigyázatos és idő előtt észrevett, elrepült.
Pedig milyen szép fényekben pózolt... :/
Utána következett a Dögtisza. Elhatároztam, hogy a mai napon, bejárom az egészet, elejétől a végéig. Így is lett... szépen sétálgattam a holtág partján a mellkasig érő fűben és csalánban, le-le nézve a vízpartra. az első érdekességként azt említeném meg, hogy most már 3. alkalommal voltam lent a Dögtiszánál egy héten belül és mindig meglátogatom a partján ugyanazokat a vadállatok által a sűrű növényzeten át kijárt a partra vezető kis ivóhelyeket és mindig megvizsgálom a lágy iszapban a nyomokat. Nem igazán találtam ez eddig érdekfeszítő nyomokat, se pénteken, se tegnap (vasárnap), ám ez a tendencia ma megdőlt. Ahol tegnap még csak néhány több hetes lekopott disznó nyom és őznyom volt néhány frissebb őznyommal, ott ma egy még szinte meleg nagy disznó nyomát találtam meg a friss sárban. A sárban látszik, ahogyan a disznó patái között kipréselődött az iszap, látszik a nyom körül, ahogyan az állat talán mázsát is megközelítő súlya szétnyomta a talajt, sőt, még a disznó patái közti szőrnek a lenyomata is látszott a nyomban. Talán tegnap éjszaka, vagy ma hajnalban jöhetett le inni és/vagy dagonyázni egyet. A nyom mellé léptem, hogy látszódjanak a méretek.
Továbbhaladva a parton, a kacsákat szokásos helyükön találtam... érdekes, hogy most hamarabb vettem őket észre, mint ők engem, pedig ez fordítva szokott történni és azonnal elrepülnek, ha már messziről meglátnak. Ezek nem olyan tőkés récék, mint amik a városligetben vagy akár a Tőserdőben vannak és a turisták etetik őket... ezek igazi félénk VADkacsák... :) Készítettem róluk egy érdekes svenkelős jellegű fotót, nekem tetszik...:)
Innen nem messze egy fán egy ismerős arccal találkoztam... a tavalyi nyaram meghatározó alakja, egy igazi kis bandita: tövisszúró gébics.
A tövisszúró gébics menti partszakaszon lesétáltam a partra és összesen
három teknőcöt is láttam. Egyik egy az innenső partról benyúló akadón
sütkérezett, a másik kettő pedig a túlpartnál:
A teknősöktől nem messze ráakadtam a hattyúcsaládra is. Kémlelésük közben, felfedeztem, hogy egy ebben a vízben új faj, a tavirózsa(tündérrótzsa) is megjelent. Ez örvendetes hír, mert bár a pár éve még az egész holtág vizét benövő sárga virágú vízitök (amire a laikusok rendszerint a nagy hasonlóság miatt azthiszik, hogy tavirózsa) a 2010-es nagy árvizek idején teljesen kipusztult, de így most teret biztosít az akkor kiszorított és ritkább faj, a tavirózsa számára.
Egy nagyobb zsombékos csalános tisztásra érve, egy őzsutát pillantottam meg, amint riadva vágott át előttem, az ösvényen és beváltott az erdőbe. Sajnos csak igen gyenge fotó sikeredett róla, mert 1/160s és iso400 voltak a beállítások és az állat is elég gyors volt. Ennek ellenére örültem neki,(még ha csak suta is volt) mert legutóbb még a tavasz elején találkoztam őzzel a természetben.
Hamarosan egyik hattyú nagy csetepatét rendezve szállt fel a holtág
vízéről. Erről is próbáltam 1-2 fotót készíteni, ám ezt a műfajt még
gyakorolnom kell, főleg ilyen objektívvel :S
A képeken jól látható az objektívem durva kromatikus aberrációja:
Végezetül a naplemente fényeiben tájképeztem egy kicsit... ha kellene találni egy szinonímát arra, hogy vadregény, az lenne, hogy Dögtisza :)
A tegnapi "Disznóincidens" helye. A képen balra az erdő, jobbra a holtág:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése