Tegnap este végre ismét sikerült kijutnom a vizek partjára kattogtatni egy picit, még ha csak egy másfél órára is.
Hál' Istennek, nem telt teljesen eseménytelenül. Leértem a Holtág partjára... rengeteg turista, fagyit nyaló családok, motorosok... a parti kocsmákban és éttermekben nyüzsgés.
Na, pont ez hiányzott nekem... de hát, elvégre vasárnap van, gondoltam.
A hídon álldogálva megláttam a homokparton túli erdőirtás szélénél, egy a parton mászkáló fehér valamit, távolabb a turistáktól. Teleobjektívemen keresztül meg is állapítottam, hogy egy kis kócsag az. Na, gondoltam, egy életem egy halálom, megpróbálok róla néhány fotót készíteni. Közel érve elkezdtem a cserkelést. Nem is ment túl rosszul, és kb 10-15m-re meg tudtam közelíteni a kócsagot, ő közben vadászott, tollászkodott, ügyet sem vetett rám. A nyugalmat egy alkalmatlankodó bakcsó zavarta meg.
Hál' Istennek, nem telt teljesen eseménytelenül. Leértem a Holtág partjára... rengeteg turista, fagyit nyaló családok, motorosok... a parti kocsmákban és éttermekben nyüzsgés.
Na, pont ez hiányzott nekem... de hát, elvégre vasárnap van, gondoltam.
A hídon álldogálva megláttam a homokparton túli erdőirtás szélénél, egy a parton mászkáló fehér valamit, távolabb a turistáktól. Teleobjektívemen keresztül meg is állapítottam, hogy egy kis kócsag az. Na, gondoltam, egy életem egy halálom, megpróbálok róla néhány fotót készíteni. Közel érve elkezdtem a cserkelést. Nem is ment túl rosszul, és kb 10-15m-re meg tudtam közelíteni a kócsagot, ő közben vadászott, tollászkodott, ügyet sem vetett rám. A nyugalmat egy alkalmatlankodó bakcsó zavarta meg.
A sekélyesbe pedig kitévedt ez a valószínűleg ívó vagy ívásra készülő kb 1.5kg-os kis tőponty:
Sajnos fények gyengék voltak a fátyolfelhőzet miatt, ám amint úgy éreztem, kihoztam az ott adott témákból a maximumot, úgy döntöttem körülnézek a Dögtisza környékén, majd a Kisrét felé kerülve jutok ki a rengetegből és végül haza.
A Dögtiszánál már teljesen eltakarták a felhők a napot. Sikerült ismét megfigyelnem a a Dögtisza partján berki tücsökmadarat és egy számomra egyelőre be nem azonosított poszáta vagy geze fajt.
A mellkasig érő fű és csalán rengetegben lejutottam egy helyen a partra. Csak néztem, füleltem... Néhány perccel később balra tekintve, egy apró barna foltot pillantottam meg a vízen úszkálni, tőlem kb 50m-es távolságban.
Készítettem róla néhány expót... igen, életem első cigányrécéje:
A Dögtiszánál már teljesen eltakarták a felhők a napot. Sikerült ismét megfigyelnem a a Dögtisza partján berki tücsökmadarat és egy számomra egyelőre be nem azonosított poszáta vagy geze fajt.
A mellkasig érő fű és csalán rengetegben lejutottam egy helyen a partra. Csak néztem, füleltem... Néhány perccel később balra tekintve, egy apró barna foltot pillantottam meg a vízen úszkálni, tőlem kb 50m-es távolságban.
Készítettem róla néhány expót... igen, életem első cigányrécéje:
Bár sajnos a képminőség csapnivaló, a magas ISO és az erős vágás miatt, de igazából bizonyítéknak szántam és annak bőven elég is.
Mentem még vagy 300m-t a holtág partján... már a kiszélesedő vége felé jártam, ahol egy helyen nagyobb kilátásom nyílt a partmenti sűrű növényzet mögül a víztükörre. Leesett az állam. Összesen 16 bütykös hattyút számoltam össze a vízen. az 500mm-es tele kivágásába nem fért ele mind egyszerre, a kitobinak meg túl messze voltak, de íme egy részük:
Mentem még vagy 300m-t a holtág partján... már a kiszélesedő vége felé jártam, ahol egy helyen nagyobb kilátásom nyílt a partmenti sűrű növényzet mögül a víztükörre. Leesett az állam. Összesen 16 bütykös hattyút számoltam össze a vízen. az 500mm-es tele kivágásába nem fért ele mind egyszerre, a kitobinak meg túl messze voltak, de íme egy részük:
A helyzet és a szitu a következő volt: bal oldalamon a holtág húzódott, tőlem kb 3m-re, ám engem és a holtágat magas nyárfák és sűrű bozótos választotta el. A hattyúkat egy keskeny nyíladékon keresztül fényképeztem. amik tőlem kb 10h irányában voltak. Én egy keskeny mondhatni erdei ösvénen álltam, a hatalmas öreg fák az ösvény fölé borultak. Jobboldalamon egy sáv magas fű, vándor akaác áthatolhatatlan rengetege, utána pedig a végeláthatatlan óriási tölgyerdő. Tehát az erdő és a holtág között azon a részen kb 6-10m volt.
Annyira belemerültem a hattyúk fotózgatásába és a gyönyörködésbe, hogy nem vettem tudomást a bal oldalamon lévő hatalmas sűrű aljnövényzetű öreg tölgyerdőből kiszűrődő gyanús zajokra.
Fotóim visszanézése közben azonban már eljutott a tudatomig (hallani adig is hallottam csak nem vettem róla tudomást) hogy bent az erdőben tőlem nem messze úgy 20m-es mélységben valami(k) neszez(nek). Belémfagyott a vér... megtorpantam, meredten néztem a sűrűt, de hiába, hisz még az erdőszéli vándorakácon se láttam keresztül... Lehet, hogy ezt már csak az elmém játszotta akkor velem, de a zajt (avarcsörgés, léptek zaja, elpattanó gallyak visszhangzó roppanása) egyre hangosodni hallottam. Még mindig meredten bámultam a sűrűt, amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy a rám éppen szívbajt hozó vad csapatot egy hangos "héjj" kiáltással menekülésre késztetem, de legalább is a tudtukra adom, hogy "Itt vagyok!" (köztudott, hogy a megrémített, meglepett vadállat, amellyel az ember hirtelen meglepetésként akad össze, sokkal veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb, mintha már korábban érzékelte volna az ember jelenlétét)
Ám erre nem történt reakció, talán a csörtetés még egy kicsit erőteljesebbé vált.
Következő ötletemként, egy a lábam mellett heverő, jó alkaromnyi fadarabot dobtam be teljes erővel az erdőbe, a hangok irányába, amire egy mély horkantás volt a válasz, nagy csetepaté, törés zúzás (én eközben egy jó 30m-t visszább szaladtam az ösvényen) majd teljes csend.
Kétség sem fér hozzá, hogy vaddisznó kondával volt dolgom. Akkor döntöttem úgy, hogy ennyi elég volt nekem, mára, tovább állok...
Nem is tudom miért, de bevallom, mindig is tartottam az alföldi erdeink legtermetesebb nagyvadjától, a disznótól... Természetesen én is pontosan tudom, hogy amennyiben teheti, a disznó is inkább kereket old az ember elől, minthogy támadjon, de ennek ellenére is minden éveb történnek itt a környéken is vadászbalesetek, vaddisznótámadások, egy felhergelt vaddisznó koca felkergetett egy túrázót a fára, stb.
Így aztán inkább én is kerülöm a konfliktust, most is ezért voltam ennyire elővigyázatos.
Talán egy közvetlen, szemtől szembeni találkozásra volna szükségem ezzel a roppantul intelligens nagyvaddal ahhoz, hogy belássam nincs mitől tartanom... merthogy természetes körülmények között még soha nem láttam kifejlett vaddisznót (mint ahogyan látni most sem láttam). 2010 tavaszán a nagy árvizek idején egyszer a Kisrétben Gyuri barátommal láttunk kis csíkos vadmalacokat kóborolni, de az anyakoca nem volt velük. Vagy kilőtték (amit kétlek, mert a vadászok inkább csak kanokra vagy malacokra lőnek) vagy amire nagyobb esély van, az hogy belefulladt az árvízbe, mint oly' sok sorstársa akkoriban.
Kiérve a Kisrétbe megdöbbentő látvány fogadott: A régi gátat eldózerolták és egy új gátat húztak fel, a régitől kb 35-40m-re. Ezzel teljesen tönkretették a tájat... a szívem szakadt bele a látványba, hogy abban a kis tölgyesben, ahol nemrég még karvalyt láttam, most kivágták, azon a réten, ahol rétitsast és feketególyát fotózam, most munkagépek keréknyomaiban kell bukdácsolni valamint a munkások által hátrahagyott szemetet kell kerülgetni, az a nádas, amiben hajdan őzek bújtak meg és nádiposzáta cserregett, most a dózerok martalékává vált, a magas fű, amiben rókakoma vadászott, most sivár elkent agyag és keréknyom...
Csak remélni tudom, hogy az élet hamarosan újra utat tör magának és a most eldózerolt területen hamarosan újra új élet sarjad majd...
Tényleg ezt érdemelte ez a csodálatos táj ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése