Újra itthon...

Nos, újra "itthon" vagyok. Most természetesen, nem a szó szoros értelmében vett otthonomról van szó, hanem Lakitelekről, ahol anya anyukája, a mamám lakik. Itt található ugye Tőserdő, a Szikrai holtággal amelys üdülőhely. Horgászati lehetőséget biztosít, valamint garantálja a szórakozást a vízi sportok (evezés, úszás)szerelmeseinek is. Ezen kívül ugye a pihenni vágyók rendelkezésére áll a Tősfürő, ami egy kis strand, a Tőserdő szívében. Számos nyaraló, kemping, minigolf, éttermek, büfék és kocsmák biztosítják a pihenést a melegebb hónapokban. A vadászoknak is kiváló lehetőségeket biztosít Tőserdő. Tőserdő és Tiszaalpár közti hatalmas tölgyerdőkben él Mo. egyik legnagyobb és legegészségesebb vaddisznóállománya. Európa szerte híres és látogatott a vadásztársadalom körében. Lakitelek és Tőserdő környéke a Kiskunsági Nemzeti Park területéhez tartozó védett, természetvédelmi terület. A több száz éves erdők, holtágak (Dögtisza) rétek, szigetek (Kisrét amely kedvenc fotós területem) mind-mind felbecsülhetetlen természeti értéket képviselnek, számos védett állat- és növényfaj él a területen, a vadászható fajokon kívül. A Kisrét nevű mocsárvidék, egy több száz hektár kiterjedésű, belvizes eredetű tőzeges lápvidék. Szárazon maradt területein vaddisznó, őz, fácán, róka, borz, számos védett hüllő- és rovarfaj, és megannyi madárfaj élőhelye. Maga a mocsár pedig védett és horgászható halfajoknak, vízi rovaroknak, vízi hüllőknek (mocsári teknős, vízi sikló, kockás sikló) ad otthont, a kedvenc fotóalanyaimon, a mocsárban fészkelő sokszínű madárvilágon kívül. Legyenek azok vonuló, vagy itt telelő madarak, ezek egytől egyig (fokozottan)védett fajok. Nos barátaim, ez az én otthonom, én itt nőttem fel, ezeknek az erdőknek a lombjai alatt. Itt, ebben a tájban gyökerezik természetszeretetem, és csodálatom.Az erdő mélyén fekvő vadászkastély menti tisztáson játszottam már kis lurkó koromban is, és most lassan 18 éves fejjel is úgy érzem, itt vagyok itthon igazán. A Szikrai holtágban (mert ugye én horgászom is, sőt horgászom mióta az eszemet tudom sőt a fotózáson kívül a horgászat a mindenem) számos eredményes és élményekkel teli horgászatot töltöttem már el, sok száz kiló halat zsákmányoltam már a holtágból az évek során, természetesen sporthorgász lévén én, minden kifogott halat visszaengedtem éltető elemébe. (ritkán, ha valaki megkér, anya vagy valaki a családból hogy kellene hal akkor vittem, de ez az esetek 1-2%-át tette ki maximálisan...) mind-mind kedvesebbnél kedvesebb emlékként maradt meg bennem.  Várom már az elkövetkezendő horgászszezont. A horgászélményeimről is olvashattok majd itt a blogomon. ugye Mo. szerte híres pihenő é
Nos hát ugye most ismét itt vagyok Lakiteleken. Holnap hajnalban nagy reményekkel megyek ki fotózni a Kisrétbe. Megkeresem az őzeimet, akikkl nyár óta mindösszesen 2x találkoztam.. :/ Remélem holnap látom majd őket, sőt mi több, lencsevégre kaphatom őket. Remélem a vadászok nem tettek nagy kárt a populációjukban. nem is tudom mire számíthatok... Abban reménykedem, hogy a már több napja vagy hetet tartó kőkemény fagyoknak köszönhetően a mocsár, és az erdőkben kiöntött Dögtisza befagyott, ezáltal a jégen bejárhatom az egész lápot, valamint a Dögtisza környékére is szándékomban áll bemenni. A Dögtisza ugyebár benn fekszik, mélyen az erdő szívében. (javaslom akit érdekel nézze meg Google Earth-ben) Amennyiben itt nem járok sikerrel, megnézem a nagy szigetet. (a szikrai holtág és az élő Tisza által lerekesztett hatalmas több száz hektár alapterületű mezőgazdasági művelés alatt álló sziget, egészséges őzállománnyal.) Hát hogy őszinte legyek, nem szeretem a telet, a hideget, a jeget, a havat, a kopár fákat.. a halott csendes tájat. Ilyenkor még madárszót is csak elvétve hallani... ezért is várom a tavaszt, a nyarat... Nos, hogy mit hoz a szerencse, ez majd csak holnap terepen derül ki...:) nincs két egyforma fotózás, reméljük a legjobbakat.

Fagyos januári próbálkozások... 2.

A minap, január 28-án csütörtök délután ismét kimentem vaddisznózni, a szabadidő központba. Abban reménykedtem, hogy a friss hóban -miután megtaláltam a csapát- könnyedén ráakadok majd a nyomok után menve az állatokra. Emellett, az egész napon át kitartó napsütés is a szép fényekkel kecsegtettek. Nos, meg kell mondjam, semmi sem jött össze. Iskola után, mikor hazaértem, ettem egy keveset átöltöztem, fotóscucc táskába aztán irány a szabadidő. mikor felültem a biciklire, abban a pillanatban elkezdett beboruni az ég, és mire kiértem terepre, az egész égboltot összefüggő fátyolfelhő réteg fedte, ezzel teljes mértékben eltakarva a napot, a fényeket, ezzel ellehetetlenítve az aznapi fotózásomat... hát elmormogtam magamban néhány keresetlen szót, de hát akkor már nem akartam visszafordulni. Gondoltam körülnézek azért. Sajnos az egész napos napsütésnek annyi "haszna" azért volt, hogy az előző éjszaka esett kb 3cm-es havat félig-meddig elolvasztotta így a nyomok (még ha találtam volna is megfelelőt) nehezen követhetőek lettek volna. Amit viszont rendkívüli módon furcsállottam, az az volt, hogy a múltkori alkalommal ellentétben, mikor minden tele volt friss vaddisznótúrással, friss ürülékkel, és lábnyomokkal, keresztbe kasul a fiatal tölgyesen, illetve annak környékén, most a hóban szinte semmilyen nyomot nem találtam. szintet hihetetlen. 1-2 őz csapát felfedeztem el-el vétve, de mindösszesen ennyi. Illetve rengeteg nyúl lábnyomot találtam még. Abból szinte mindenütt volt.  Róka lábnyomon is mentem, abból is találtam vagy 2-őt 3-at. Viszont vaddisznóra utaló jelet csak a nagy nyárerdő szélénél találtam, kisebb túrásokat. Minden bizonnyal, a vadak ebbe a hatalmas és nagyon sűrű nyárerdőbe húzódtak vissza a ritkásabb ligetekből és tölgyesekből. Ebben a borzasztóan sűrű és nagy kiterjedésű nyárerdőben is cserkeltem egy darabig, de a kb 10m/perc sebességet nem tartottam megfelelőnek és kényelmesnek, a sűrű, cserjés aljnövényzet miatt. Így hamarosan be is fejeztem a cserkelést, ebben az erdőségben. Sajnos a fényviszonyoknak köszöntően semmi érdemit nem sikerült lencsevégre kapni, egy fakopáncsot levideóztam viszont ahogyan dolgozik, ha már fotózni, a rossz fényviszonyok miatt nem volt értelme. Sebaj. Folyt. köv.! :) Megtalálom a vadakat!

Nyársirató...

Ma annyira nyársirató-hiányoló hangulatom volt egész nap, hogy az valami hihetetlen. Hiányzik az öreg tölgyerdők és holtágak friss illata. Hiányzik a naplementében lengedező langyos nyári szellő. Hiányzik a tóparti alkonyatban szóló nádirigó cserregése,  a ligeteket megtöltő kakukk dala, fülemüle hajnalba hasító gyönyörű éneke, sárgarigó trillái... a kecskebékák kacagása. Hiányzanak a erdei tisztáson, a holtág partján legelésző őzek... Hiányzanak a Tisza halai, teknősbékái és szitakötői... Hiányzanak az öreg szürke gémek, amint rutinosan halászgatnak a hajnali fényekben gőzölgő réti tocsogókon...  Hiányzik a nyár..

Fagyos januári próbálkozások...

Ma reggel 8 órára kimentem a szabadidő központba, vaddisznó és őz után cserkelni. Már 8-ra pontban nyitásra kinn voltam, és kinn töltöttem terepen az egész délelőttömet, de sajnos eredmény nélkül. Összesen talán 10-et sem exponáltam. A baj az volt, hogy a tölgyerdőben, ahol a vadat kerestem, az átnedvesedett avar illetve aljnövényzet, az éjszakai és hajnali -5°C-ban megfagyott, és ahogy jártam az erdőt az úgy ropogott a talpam alatt, mintha üvegcserepeken járnék. Ezt a vadak vélhetően már több 100m-ről meghallották és még mielőtt érzékelhettem volna jelenlétüket elugrottak... Egyetlen fotó sikerült olyan elfogadható minőségűre, egy gombáról készült makró, illetve csináltam 1-2 werk-fotót, telefonom időzítőjét segítségül hívva. Ennek ellenére nem bántam meg hogy kimentem, sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. :) Egyébiránt sajnálom, hogy csak most, az újévben kezdtem el ezt a fotós naplót vezetni, mert már több mint fél éve, egész szép számmal járok ki fotózni, járom a természetet és még ha a fotóim nem is tökéletesek illetve nincs sok belőlük, de az élmény, amit itt is szívesen megosztanék veletek, az hatalmas nagy. Célom hogy megmutassam hogy milyen gyönyörű a természet, csak kicsit tovább kell látni a panelházak betondzsungelén, időt szakítani magunkra és nyitott szemmel járni. Higgyétek el, megéri a természetben bóklászni! :) Ezt be is bizonyítom!
Íme a ma hajnalban elkészült fiatal tapló gomba makrófotó: