Újra itthon...

Nos, újra "itthon" vagyok. Most természetesen, nem a szó szoros értelmében vett otthonomról van szó, hanem Lakitelekről, ahol anya anyukája, a mamám lakik. Itt található ugye Tőserdő, a Szikrai holtággal amelys üdülőhely. Horgászati lehetőséget biztosít, valamint garantálja a szórakozást a vízi sportok (evezés, úszás)szerelmeseinek is. Ezen kívül ugye a pihenni vágyók rendelkezésére áll a Tősfürő, ami egy kis strand, a Tőserdő szívében. Számos nyaraló, kemping, minigolf, éttermek, büfék és kocsmák biztosítják a pihenést a melegebb hónapokban. A vadászoknak is kiváló lehetőségeket biztosít Tőserdő. Tőserdő és Tiszaalpár közti hatalmas tölgyerdőkben él Mo. egyik legnagyobb és legegészségesebb vaddisznóállománya. Európa szerte híres és látogatott a vadásztársadalom körében. Lakitelek és Tőserdő környéke a Kiskunsági Nemzeti Park területéhez tartozó védett, természetvédelmi terület. A több száz éves erdők, holtágak (Dögtisza) rétek, szigetek (Kisrét amely kedvenc fotós területem) mind-mind felbecsülhetetlen természeti értéket képviselnek, számos védett állat- és növényfaj él a területen, a vadászható fajokon kívül. A Kisrét nevű mocsárvidék, egy több száz hektár kiterjedésű, belvizes eredetű tőzeges lápvidék. Szárazon maradt területein vaddisznó, őz, fácán, róka, borz, számos védett hüllő- és rovarfaj, és megannyi madárfaj élőhelye. Maga a mocsár pedig védett és horgászható halfajoknak, vízi rovaroknak, vízi hüllőknek (mocsári teknős, vízi sikló, kockás sikló) ad otthont, a kedvenc fotóalanyaimon, a mocsárban fészkelő sokszínű madárvilágon kívül. Legyenek azok vonuló, vagy itt telelő madarak, ezek egytől egyig (fokozottan)védett fajok. Nos barátaim, ez az én otthonom, én itt nőttem fel, ezeknek az erdőknek a lombjai alatt. Itt, ebben a tájban gyökerezik természetszeretetem, és csodálatom.Az erdő mélyén fekvő vadászkastély menti tisztáson játszottam már kis lurkó koromban is, és most lassan 18 éves fejjel is úgy érzem, itt vagyok itthon igazán. A Szikrai holtágban (mert ugye én horgászom is, sőt horgászom mióta az eszemet tudom sőt a fotózáson kívül a horgászat a mindenem) számos eredményes és élményekkel teli horgászatot töltöttem már el, sok száz kiló halat zsákmányoltam már a holtágból az évek során, természetesen sporthorgász lévén én, minden kifogott halat visszaengedtem éltető elemébe. (ritkán, ha valaki megkér, anya vagy valaki a családból hogy kellene hal akkor vittem, de ez az esetek 1-2%-át tette ki maximálisan...) mind-mind kedvesebbnél kedvesebb emlékként maradt meg bennem.  Várom már az elkövetkezendő horgászszezont. A horgászélményeimről is olvashattok majd itt a blogomon. ugye Mo. szerte híres pihenő é
Nos hát ugye most ismét itt vagyok Lakiteleken. Holnap hajnalban nagy reményekkel megyek ki fotózni a Kisrétbe. Megkeresem az őzeimet, akikkl nyár óta mindösszesen 2x találkoztam.. :/ Remélem holnap látom majd őket, sőt mi több, lencsevégre kaphatom őket. Remélem a vadászok nem tettek nagy kárt a populációjukban. nem is tudom mire számíthatok... Abban reménykedem, hogy a már több napja vagy hetet tartó kőkemény fagyoknak köszönhetően a mocsár, és az erdőkben kiöntött Dögtisza befagyott, ezáltal a jégen bejárhatom az egész lápot, valamint a Dögtisza környékére is szándékomban áll bemenni. A Dögtisza ugyebár benn fekszik, mélyen az erdő szívében. (javaslom akit érdekel nézze meg Google Earth-ben) Amennyiben itt nem járok sikerrel, megnézem a nagy szigetet. (a szikrai holtág és az élő Tisza által lerekesztett hatalmas több száz hektár alapterületű mezőgazdasági művelés alatt álló sziget, egészséges őzállománnyal.) Hát hogy őszinte legyek, nem szeretem a telet, a hideget, a jeget, a havat, a kopár fákat.. a halott csendes tájat. Ilyenkor még madárszót is csak elvétve hallani... ezért is várom a tavaszt, a nyarat... Nos, hogy mit hoz a szerencse, ez majd csak holnap terepen derül ki...:) nincs két egyforma fotózás, reméljük a legjobbakat.