2012, Didergős szezonnyitás

Összességében elmondhatom, hogy a 2012-es esztendő meglehetősen zord időjárással mutatkozott be... Kemény, akár -20°C -os fagyok, fél m-es hó... Januárban nem is volt sajnos alkalmam kimenni fotózni (ilyen egy végzős gimnazista élete... :) de február első harmadában végre sort kerítettem rá és eltöltöttem egy hétvégét Lakiteleken.
A már fent említett időjárási körülmények fogadtak. Pénteken érkeztem Lakitelekre, ahogyan szoktam... Este készülődés és lázas várakozás az év első fotózására. Nagy reményeket fűztem a másnap reggelbe és a vastag hórétegbe. Reméltem, hogy a kemény hideg a lencsém elé húzza majd a témát. Ha a friss hóban történő nyomkövetés útján akkor úgy, ha az etetők és szórók környékére tömörülő vadak formájában, akkor úgy.
Másnap hajnali 5-re állítottam az ébresztőórámat, s ez február 11-én szombaton hajnalban meg is szólalt.
Kómásan kászálódtam ki a jó meleg ágyból, s a redőnyt felhúzva nyugtáztam az odakint még uralkodó vak sötétséget... Gondoltam sebaj, legalább ráérek elkészülni...
Terepen a következőket tapasztaltam:
Az ócska Dörr 500mm-es objektívem fókuszgyűrűje egyébként is nehezen forog, de ebben az embertelen metsző hidegben ez meghatványozódott. Olyan szinten bemerevedett a fókuszgyűrű, hogy kb 4-5 mp-be telt, hogy az objektívet minimum fókusztávról végtelen állásba tekerjem... Mondanom sem kell, hogy az ezzel az objektívvel az amúgy is bravúros teljesítménynek számító akciófotókról aznapra lemondhattam...
A hideg másik kellemetlen hatása, hogy a mobiltelefonom és a fényképezőgépem akkumulátora is kb fél óra a terepen való tartózkodás után csütörtököt mondott... A markomban és a zsebemben kellett melengetnem az aksit, hogy 1-1- fotó vagy sorozat erejéig fényképezni tudjak. Különben nem vesztettem sokat mert szinte semmi mozgás, de még csak fény sem volt... egy kis hegyi fakuszt (Certhia familiaris)

  tudtam fotózni, ami kuriózumnak számít és először sikerült értékelhető fotót készítenem róla. 

Egy másik érdekes jelenséget egy tavacska formájában találtam, amibe egy helyi termálforrás felesleges vizét vezetik bele. A befolyónál az egyébként vastag, kb 15cm-s jégpáncél teljesen felolvadt és a lék köré rengeteg vízimadár sereglett. ez érthető is, hiszen ezek a madarak a vízből szerzik táplálékukat és ilyenkor, mikor minden vízfelületet vastag jégpáncél takar, kincs az ilyen meleg vizű lék. Értelemszerűen a tóban élő halak is a lék köré gyűltek, így a halászó vízimadaraknak (nagy kócsag, szürke gém, kis kárókatona) nem volt nehéz dolguk.
Ekkor elijesztettem a madarakat azzal, hogy hirtelen megjelentem a tóparton ám másnapra megterveztem a lesfotózást.
Mivel a szombati ébresztő egy kissé túl koraira sikerült, vasárnap, a lesfotózás reggelére az ébresztőt reggel 06:00-ra állítottam be.
Termoszba rumos kakaó, hátizsákba pedig a már előző este szobában letesztelt rögtönzött les felállításához szükséges dolgok(fehér lepedő az álcázáshoz, párna, vízálló lepedő, pokróc...) Mikor kiértem a tóhoz sajnos már világosság derengett és a madarak már a vízen voltak, így elijesztettem őket. Mindenesetre felállítottam a hasaló lest a jégen, a léktől kb 20-25m-re, befeküdtem, beálcáztam magam és váram. Néhány madár vissza merészkedett, sikerült is 1-2 érdekes fotót készítenem, minden esetre tanulságos volt és sok tapasztalatot szereztem.
Délre már otthon voltam és pakoltam a cuccaimat, hogy induljak haza Kecskemétre.