Február 27-én vasárnap, azaz február utolsó hétvégéjén, volt szerencsém lejutni Lakitelekre és délután pár órára lenéztem a Kisrétbe és a Tősbe.
Sok- sok érdekes dolgot láttam, viszont fotókkal sajnos ezúttal nem tudok szolgálni, mivel aznap nem fotózni mentünk, így a fényképezőmet azonmód otthon is felejtettem. :S
A Kisrétbe kiérve azonnal megpillantottam a gátoldalban, a már jól megszokott szürke küllő párt. Már meg sem lepődöm a jelenlétükön, ugyanakkor mindig örülök nekik. :) Kisvártatva abban az erdőszéli tölgyfás csoportban ahol a karvalyt is szoktam néha napján látni (aznap nem láttam) életemben második alkalommal került a szemem elé a fekete harkály. És még csak nem is egy! Legalább 4-5 példány repkedett, kopácsolt és hallatta hangját a kis tölgyfás ligetben. Ennek is örültem, viszont egy kis üröm volt az örömben, hogy tökéletesen fotózható pózban, kellemes fényeknél láttam őket - fényképezőgép nélkül. Abban a ligetben még láttam néhány nagy fakopáncsot is, valamint nagy ornitológiai gyönyört jelentett még számomra az, hogy életemben első alkalommal sikerült megpillantanom a kis fakopáncsot. Hihetetlen jó ez a kis veréb méretű fakopáncs faj.:) Remélem, még találkozom majd vele.
Ezek után behatoltam a Kisrét szívébe, a tőzegtavak közelébe. A tőzegtavak mögött volt szerencsém megfigyelni, vagy 50 nagy kócsagot, meg vagy fele ennyi szürke gémet, amint a tőzegtavak kiöntött vízén, a tocsogókon szedik az egynyaras pontyokat és kárászokat. Ez nagyon bíztató a jövőre nézve, tavasz végén, és nyáron, majd felállítok valahol egy leshelyt, bár ez még nagyon a jövő zenéje és meglehetősen összetett feladat... sok mindentől függ, hogy hol és milyet és mikor csináljam.
Ezen a tocsogón végre valahára volt szerencsém megfigyelni a területen éslő magányos rétisast kb 50m-re volt tőlem amikor észrevett és elrepült. Ezúttal végre nem több100m-ről, a magasban körözve láthattam. Hatalmas, fenséges madár. Reménykedem, ha felállítom nyáron a lest, bátorkodik majd megmutatni magát a fényképezőmnek. :) Bár nagyon óvatos madár, így aztán ki tudja...
A Kisrétben nem is láttam már más említésre méltót. A Kisrétből kifelé jövet eszembe jutott, hogy mivel a réten is látványosan több m-t apadt a víz, gondoltam megpróbálok behatolni a Dögtiszához az erdőn keresztül, hátha le van már kellőképpen apadva a víz az erdőben is és meg lehet közelíteni a Dögtiszát.
Az volt a pechem, hogy az alacsonyabbik szárú gumicsizmát vettem fel, ha a magasabb szárúban megyek, játszi könnyedséggel be tudtam volna menni. :) Ennek nagyon örülök, mert már vagy egy éve, hogy nem voltam arrafelé és már nagyon hiányolom. Eddig mindig olyan árvízhelyzet volt, ami nem tette lehetővé a megközelítését.
Na de majd most, a közeljövőben! Csak abban reménykedem, hogy nem fog manapság áradni a Tisza, mert akkor minden borul... a Tisza megárasztja a Holttiszát (Szikrai holtág) ---> az megárasztaj az erdőn keresztül a Dögtiszát---> az elárasztja az egész Tőserdőt és kiönt a Kisrétre, megemelve ezzel a mocsár vízszintjét. Ennek bőséges szúnyogtremés és áthatolhatatlan vizenyős-mocsaras erdő az eredménye, amit ugye nem akarunk.
Erről jut eszembe. A Kisrétből teljesen eltűntek az őzek. Egy darab nem maradt. A múlt nyáron is valószínűleg csak annak volt köszönhető, hogy a Kisrétben tartózkodtak, mert az árvíz kiszorította őket oda a Tőserdő mélyéről, egészen a falu határáig. Nem egyszer beszélgettem a helyi gazdákkal, akik arra panaszkodtak, hogy az őzek hajnalonként beugrálnak kertjeikbe és megdézsmálják a jószágaiknak kitett takarmányt, a veteményest.
Most, hogy erre az őzek nem szorulnak rá, azaz az árvíz visszahúzódott és hatalmas háborítatlan területek állnak rendelkezésükre, nem maradtak tovább az ember által gyakorta háborgatott területen és továbbálltak... ez érthető is, viszont sajnálom, hogy innentől Alpári rétbe, vagy a Nagyrétbe kell hogy mennyek majd, ha őzet szeretnék fotózni. Ezek elég viszonylag messze vannak ( a Ksirét biciklivel kb 20perc, nehéz terepen a fent említettek 2x-3x olyan mesze vannak) De sebaj, a Nagyrétben több100 őz él, szemben a 15-20 fős hajdani kisréti állománnyal.
A kisrétből kifele jövet, amiko is megpróbáltam az öreg erdőn keresztül behatolni a Dögtiszához, láttam még kedvenc kis madaraiamt, a csuszkákat :)) Ezelőtt még tavaly nyáron láttam őket utoljára, úgyhogy nagyon örültem nekik. Ezenkívül szintén az erdőben még láttam egynéhány ökörszemet. :) Kedves kis madarak ezek is! Mindig örülök, ha látom őket.
Ezek után lesétáltam még a Tősbe, ahol ismerős arcok, a helyi horgászok fogadtak. :) Megelégedéssel nyugtáztam, hogy a Tősben is beindult már a horgász szezon. A hídról már jó eredménnyel fogták spiccbottal a keszeget-kárászt-kispontyot!
Mindezeken felbuzdulva elhatároztam, hogy a 'síszünetben' azaz jövőhéten ismét kimegyek, de ezennel fótómasinával és horgászfelszereléssel!
