Természetjáró, fotós, vadásznapló: február 2011

Legutóbbi fotózásomon,(2011 február 5-én szombaton) ismét a Lakitelek és Tiszakécske között elterülő, Nagyréten(a területet a korábbi bejegyzésemben már részletesen bemutattam) voltam, immáron másodszor. Ezen alkalommal (a reggeli párától eltekintve) tiszta, verőfényes napsütésben volt szerencsém megcsodálni a Nagyrétet és ezúttal megtapasztaltam, hogy valóban hihetetlen vadállománnyal rendelkezik. Az egész napos cserkelésem alatt hozzávetőlegesen 70-90 őzet láttam, amelyek sajnos nem engedtek magukhoz fotózható távolságba. Mindennek ellenére dokumentum szintű fotók készültek. Nyáron, az új DSLR felszerelésemmel remélhetőleg a Nagyrét fotóalanyairól is készíthetek majd szép fotókat. :) A tájjal nekem egyetlen bajom van mindösszesen, hogy mezőgazdasági jellegéből fakadóan a legjobb indulattal sem nevezhető természetes, nemhogy vadregényes területnek. Márpedig a Dögtisza, a Tőserdő és a Kisrét vidéke a leg vadregényesebb tájak egyike, amelyeken valaha jártam. Nem véletlenül ezek kedvenc fotós tájaim (amelyek elérhető közelségben vannak) de sajnos ezek most árvíz alatt állnak. :( :@
Kinn a Nagyrétben ez alkalommal mindösszesen egy délelőttöt töltöttem. Nem láttam értelmét, hogy tovább kinn maradjak: egyrészt az állatok, ahogy magasabbra hágott a nap egyre félénkebbé, óvatosabbá váltak és még annyira sem tudtam őket megközelíteni a nyílt terepen mint hajnalban, másrészt a fényképezőgépem akkumulátora a végét járta (figyelmetlen voltam és nem töltöttem fel előző este kellőképpen, valamint cserkeléskor szinte folyamatosan be van kapcsolva, hisz nem tudhatja az ember, hogy mikor bukkan fel előtte a hőn áhított vad. Ebben a pillanatban nincs idő a fényképezőgép bekapcsolgatásával, a felszerelés beállításával foglalkozni!) A harmadik de nem elhanyagolható ok ami miatt hazaindultam, hogy unokatestvéremék nagyszüleiénél disznótort ültek én meg már nagyon éhes voltam :))
A területre fél hét körül, azaz pirkadatra értem ki, és körülbelül déli 12h tájékában már a biciklin ültem hazafelé menet. (megjegyzem nincs is annyira közel, biciklin kb 40 perc az út oda és ugyanennyi vissza, kb 2x olyan messze van mint a Kisrét vagy a Dögtisza)
Sikerült végül készítenem egy egészen használható /svenkre hajazó/ fotót egy fiatal egerészölyvről, amit vagy fél órán keresztül hajszoltam a szántóföldeken át. Mindig csak 100-100m-t repült arrébb, egy egy faágra, én meg mint a jóravaló kutya, baktattam utána, a jó fotó reményében. Egy ágon ülő, szép fényekben fürdő ölyv lebegett a szemem előtt, ez sajnos nem valósult meg, ám ehelyett egy szép röpképet sikerült elkapnom. Mint említettem, az őzeket, akik miatt kimentem, nem sikerült érdemien lencsevégre kapnom. No de sebaj, majd legközelebb, hisz még csak második alkalommal voltam ezen a helyen. Következő alkalommal, minden bizonnyal a helyi hivatásos vadász azaz vadőr (Seres Tamás, nagyon kedves segítőkész ember) segítségét fogom kérni és az ő vezetésével fogjuk közösen bejárni a Nagyrétet, keresni a vadat. Mint megtudtam ő is fotózik, amatőr szinten (még nálamnál is amatőrebb szinten) de kétségkívül nála jobban senki nem ismeri a tájat és a benne élő állatokat. 2011-es évben célom egyébként a borz fotózása is, amelyet mint megtudtam, rengeteg él a környéken, csak rettentő rejtőzködő éeletet élnek. Az egyik vadász mesélte, hogy előfordul olyan eset, hogy a vaddisznóknak kihelyezett takarmányra 8-10 borz is rámegy egyszerre. Egy ilyen csoportos kajára azért befizetnék, biztos születnének izgalmas fotók az élelmen civakodó, társas viselkedést folytató borzokról.
Mindent összegezve jó kis fotózás volt, még akkor is, ha érdemit fotózás téren nem tudtam alkotni! A hihetetlenül gazdag vadállomány nem mindennapi élményben részesített! Hamarosan visszatérek.

Addig is Szép fényeket, madárfüttyöt és tiszta, friss levegőt minden kedves olvasónak és kollégának! :)

1-2 fotó aznapról:

Spuri :)

Ébredező rudli

Gyönyörű bak (a kép már kevésbé :-/ )

Figyelő rudli

A Nagyrét szívében

Egerész ölyv

Nos, a vasárnap Lakitelek környékén lebonyolított fotózásom igen komplikáltra és összetettre sikeredett. Az alapvető baj az volt, hogy (szokásomhoz híven hozva a szériát) ismét borult, rettentően ködös (a látótávolság egész nap nem haladta meg a 200-250m-t) időben fotóztam, így aztán fényekről nem is beszélhetünk. Őszintén szólva nagyon elszomorodtam, hisz hatalmas reményeket fűztem a 2011-es év első lakiteleki fotózásához. Ennek ellenére viszont rengeteg tapasztalattal és élménnyel lettem ismét gazdagabb, ezzel újfent bebizonyítva, hogy mindig megéri kimenni!

A reggel 6 órai kelés után megreggeliztem, vettem egy forró fürdőt, felöltöztem (az öltözködés nekem ilyenkor egy külön 20 perces procedúra) Majd felmértem az időjárási viszonyokat. A cserépkályha melegéből a teraszra kilépve iszonyúan kellemetlen, csípős hideg csapott meg. A hőmérő higanyszála -8°C-nál állt meg. Teljes szélcsend, és tejfölköd mellett. Ekkor tudatosult bennem, hogy sajnálatos módon ma nem fognak Naturára feltölthető fotók születni... : / :) Pedig született volna 1-2 szenzációs felvétel, ha jók a fényeim. Vél 8-ra virradatra, már lenn voltam a Tőserdőben. A fotózásomat úgy terveztem meg, hogy először körülnézek a Kisrétben, majd ha találok megfelelő témát, esetleg ott maradok, amennyiben nem, továbbállok. A Kisrét után a vízzel elöntött erdő jegén keresztül akartam megnézni a Dögtisza környékét, de ez nem sikerül, az alábbiakban kifejtem, hogy miért. A Dögtisza meglátogatása utána a Nagyszigetet szerettem volna felderíteni (ott még soha nem jártam fotós szemmel, és nem nézelődtem alaposan, csak horgászni voltam a Nagyszigeten eddig) ám sajnos ez sem sikerült, az árvízhelyzet miatt. Az utolsó alternatíva az alpári erdőség vaddisznók utáni bejárása volt. Ebbe belefogtam, de aztán feladtam. Végül viszont ott kötöttem ki, amire még csak nem is gondoltam, ellátogattam a Nagyrétbe. No, de ne siessünk ennyire előre, nézzük a történteket szépen sorjában. Reggel 8-ra kinn voltam a Kisrétben. Azért nem tartottam létfontosságúnak hogy már pirkadatra kinn legyek, mivel a köd miatt, semmi értelme nem lett volna. Elindultam a szokásos helyeim felé, viszont az már az elején feltűnt, hogy a belvíz igen magasan van, elöntötte az egész Tőserdőt, valamint a kisrét lápvizei is megduzzadtak, csaknem a gát széléig állt a befagyott víz. Első gondolatom az volt, hogy a vastag jégpáncélt kihasználva, bejárom az egész mocsárvidéket. Ezt az elgondolásomat, amely kihatással volt az egész napomra meghiúsította az, hogy a korábban, magasabb vízállásnál befagyott belvíz, azóta már apadt, azaz a jég alól kiment a víz. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ezáltal a víz felhajtó ereje híján az ember hiába áll rá az akár 8-10cm vastag jégpáncélra, az recsegve ropogva szakad be alatta. Nos én nem vártam meg hogy beszakadjak, az első roppanások után ugrottam is le a jégről, a szilárd talajra :D Az egész jég riant. Azaz a gravitációnál fogva a fennmaradt jég megreped és visszaesik a vízbe. Ez az erdőben, különösen kísérteties jelenséget idéz elő: azon kívül, hogy a jég egyes helyeken magától beszakad és visszahull a víz felszínére a jelenlegi vízállás szintjére, az erdőben élő szerencsétlen vadak szakítják be a jegek zömét. Ez a jelenség több száz méterről hallható és tisztán kivehető. Hallható ahogyan az állat alatt először beszakad a jég, azután pedig kétségbeesett vágtával, csörtetéssel próbálja menteni az irháját, a jeges vízből. Ez akár 5-6-7-800m-ről is hallható, ugyanis a jég és az erdő különösen jól vezetik a hangot. Leültem az erdő szélén és csak hallgattam ezeket a furcsa, számomra új hangokat, jelenségeket. Majd mikor ezzel beteltem, elindultam befelé, a Kisrét szívébe. Amint beértem egy fácánkakas reppent fel mellettem, a szokásos fülsértő rikácsolásával. Kissé rám hozta a szívbajt a síri csendes kis tisztáson. Pár perccel később egy fa tetején megpillantottam néhány meggyvágót. Mint utólag kiderült, a Kisrétben ezen kívül mást nem is láttam. Még elnéztem a tőzegbányatavak felé, de a Tisza, a Szikrai Holttisza, és ezáltal a Dögtisza és a Kisrét magas vízállása miatt nem tudtam megközelíteni. A Kisrétből kifelé jövet ismét láttam a nemrégiben, ugyan ezen a helyen látott karvalyt. Minden bizonnyal ez a vadászterülete. Még kintebb jőve pedig elkészítettem, életem első zöld küllő fotóimat. Nagyon örültem, mert eddig ezelőtt mindösszesen 3 alkalommal volt szerencsém megpillantani ezt a ritka és védett harkály fajt. Ezúttal lencsevégre is kaptam, ám a szörnyűséges fényviszonyok miatt a képek csak dokumentum szintűek. Ezután lesétáltam a Tőserdőbe. Le van zárva a focipálya és a parkoló, a Szikra ki van öntve, aggasztó mértékű az áradás. Ha erre rájön még tavasszal a zöldár, akkor az ismét elrontja az egész 2011-es évet, mint ahogyan az történt 2010-ben is. Gondoltam hogy bemegyek ugye a Nagysziegtre, de az árvízhelyzet és a veszélyes jég miatt, nem tudtam bemenni, átkelni a vízzel elöntött hídon. Azután át akartam menni az Alpári rétbe, de a vadveszély (a vadállatok fejvesztve menekülnek a vízzel elöntött és félig-meddig befagyott vizű erdőből) és a rianó jég miatt letettem róla. Mikor szóltam hogy jöhetnek értem a "kivonási pontra" (Hűvösbüfé :D ) El is jött értem mamám, de akkor felvetette nekem az ötletet, hogy mit szólnék hozzá, ha kivinne a Nagyrétbe, hisz' az is vadállatok által járt terület, emellett pedig ott árvíz sincs. Ezelőtt még soha nem voltam a Nagyrétben illetve az időjárás, még rosszabb, a köd még sűrűbb lett, mindennek ellenére nagy lendülettel vetettem bele magam az új kihívásba. A Nagyrét, Lakitelekről Tiszakécske felé haladva, az út jobb oldalán terül el. Hatalmas, több száz hektár alapterületű, főként mezőgazdasági művelés alatt álló (kukorica- és repceföldek, lucernások és irtások, tarlók) valamint hatalmas kiterjedésű, belvizes eredetű nádasok, kisebb facsoportokkal tarkított és számos öntözőcsatornával át szabdalt terület. Korábban vadászoktól hallottam hogy kiváló vadászterület, gazdag vadállománya miatt. Láttam is vagy egy tucatnyi lest, de etetőt egyet sem. Kisvártatva egy 20 percnyi cserkelés után megtaláltam egy kisebb őzcsapatot, mely 5 főt számlált, 2 bak és 3 suta alkotta a kis rudlit. Még a sűrű köd ellenére és minden óvatosságom ellenére is hamar észrevettek, és nem engedtek magukhoz 100-150m-nél közelebb. Ami ugye még egyébként sem előnyös távolság, nemhogy ilyen ködben. Dokumentum szintű fotókat készítettem róluk. Nem sokkal később megláttam és lefotóztam első tövisszúrógébicsemet életemben. Nagyon örültem neki, egy hím példány volt. Még egy-két órás cserkelés alatt elszórva láttam 7db őzet, valamint a kivonási pont közelébe, ahová anya jött értem láttam egy kicsit sem félős, a mező felett, pockokra, egerekre vadászó karvalyt! Hihetetlen látvány és élmény volt! Azt sem tudtam hogy nézzem, vagy fotózzam vagy mennyek a kivonási pontra ahol már vártak rám. Végül 1-2 dokumentum szintű fotót készítettem róla. Úgy gondolom nem mindennapi fotózás volt, még a rossz idő ellenére sem. Mindenesetre ez már majd' egy hete volt, most péntek este van és ISMÉT KINN VAGYOK Lakiteleken! :) Holnapra jó időt mondanak, főként délutánra, de szerintem még vasárnap is rápróbálok majd! Kellemes 10°C körüli hőmérsékletet és változóan fátyolfelhős-derült időt mondanak. Úgy gondolom, a múlt heti kaland után ilyen időjárási körülmények közepette fotózni már felszabadulás lesz! :) Remélem ezúttal mellém áll a (fotós)szerencse. És most barátaim, ha megbocsátotok, a tűz ropogása mellett meginnám rumos kakaómat , majd elteszem magam holnapra, hisz hajnalban irány a Vadon! :)