2011. február 15., kedd

Tavaszváró őzek a Nagyrétből

Legutóbbi fotózásomon,(2011 február 5-én szombaton) ismét a Lakitelek és Tiszakécske között elterülő, Nagyréten(a területet a korábbi bejegyzésemben már részletesen bemutattam) voltam, immáron másodszor. Ezen alkalommal (a reggeli párától eltekintve) tiszta, verőfényes napsütésben volt szerencsém megcsodálni a Nagyrétet és ezúttal megtapasztaltam, hogy valóban hihetetlen vadállománnyal rendelkezik. Az egész napos cserkelésem alatt hozzávetőlegesen 70-90 őzet láttam, amelyek sajnos nem engedtek magukhoz fotózható távolságba. Mindennek ellenére dokumentum szintű fotók készültek. Nyáron, az új DSLR felszerelésemmel remélhetőleg a Nagyrét fotóalanyairól is készíthetek majd szép fotókat. :) A tájjal nekem egyetlen bajom van mindösszesen, hogy mezőgazdasági jellegéből fakadóan a legjobb indulattal sem nevezhető természetes, nemhogy vadregényes területnek. Márpedig a Dögtisza, a Tőserdő és a Kisrét vidéke a leg vadregényesebb tájak egyike, amelyeken valaha jártam. Nem véletlenül ezek kedvenc fotós tájaim (amelyek elérhető közelségben vannak) de sajnos ezek most árvíz alatt állnak. :( :@
Kinn a Nagyrétben ez alkalommal mindösszesen egy délelőttöt töltöttem. Nem láttam értelmét, hogy tovább kinn maradjak: egyrészt az állatok, ahogy magasabbra hágott a nap egyre félénkebbé, óvatosabbá váltak és még annyira sem tudtam őket megközelíteni a nyílt terepen mint hajnalban, másrészt a fényképezőgépem akkumulátora a végét járta (figyelmetlen voltam és nem töltöttem fel előző este kellőképpen, valamint cserkeléskor szinte folyamatosan be van kapcsolva, hisz nem tudhatja az ember, hogy mikor bukkan fel előtte a hőn áhított vad. Ebben a pillanatban nincs idő a fényképezőgép bekapcsolgatásával, a felszerelés beállításával foglalkozni!) A harmadik de nem elhanyagolható ok ami miatt hazaindultam, hogy unokatestvéremék nagyszüleiénél disznótort ültek én meg már nagyon éhes voltam :))
A területre fél hét körül, azaz pirkadatra értem ki, és körülbelül déli 12h tájékában már a biciklin ültem hazafelé menet. (megjegyzem nincs is annyira közel, biciklin kb 40 perc az út oda és ugyanennyi vissza, kb 2x olyan messze van mint a Kisrét vagy a Dögtisza)
Sikerült végül készítenem egy egészen használható /svenkre hajazó/ fotót egy fiatal egerészölyvről, amit vagy fél órán keresztül hajszoltam a szántóföldeken át. Mindig csak 100-100m-t repült arrébb, egy egy faágra, én meg mint a jóravaló kutya, baktattam utána, a jó fotó reményében. Egy ágon ülő, szép fényekben fürdő ölyv lebegett a szemem előtt, ez sajnos nem valósult meg, ám ehelyett egy szép röpképet sikerült elkapnom. Mint említettem, az őzeket, akik miatt kimentem, nem sikerült érdemien lencsevégre kapnom. No de sebaj, majd legközelebb, hisz még csak második alkalommal voltam ezen a helyen. Következő alkalommal, minden bizonnyal a helyi hivatásos vadász azaz vadőr (Seres Tamás, nagyon kedves segítőkész ember) segítségét fogom kérni és az ő vezetésével fogjuk közösen bejárni a Nagyrétet, keresni a vadat. Mint megtudtam ő is fotózik, amatőr szinten (még nálamnál is amatőrebb szinten) de kétségkívül nála jobban senki nem ismeri a tájat és a benne élő állatokat. 2011-es évben célom egyébként a borz fotózása is, amelyet mint megtudtam, rengeteg él a környéken, csak rettentő rejtőzködő éeletet élnek. Az egyik vadász mesélte, hogy előfordul olyan eset, hogy a vaddisznóknak kihelyezett takarmányra 8-10 borz is rámegy egyszerre. Egy ilyen csoportos kajára azért befizetnék, biztos születnének izgalmas fotók az élelmen civakodó, társas viselkedést folytató borzokról.
Mindent összegezve jó kis fotózás volt, még akkor is, ha érdemit fotózás téren nem tudtam alkotni! A hihetetlenül gazdag vadállomány nem mindennapi élményben részesített! Hamarosan visszatérek.


Addig is Szép fényeket, madárfüttyöt és tiszta, friss levegőt minden kedves olvasónak és kollégának! :)

1-2 fotó aznapról:

Spuri :)

Ébredező rudli

Gyönyörű bak (a kép már kevésbé :-/  )

Figyelő rudli

A Nagyrét szívében

Egerész ölyv

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése