Aznapra alapvetően nem lesfotózásra készültem, sokkal inkább a mocsárrendszer és az alpári holttisza gyalogos felderítése szerepelt céljaim között.
A hajnali 3 órás kelés és szokásos rétbe való macerás és kimerítő kijutást követően először a legutóbbi alkalommal felfedezett nádkunyhó felé vettem az irányt:
Bevettem magamat a kunyhóba, ott megreggeliztem és vártam, hogy felkeljen a nap. Eközben a kis kémlelőnyíláson, amit a nádba vágtak, ki-ki kukkantottam, de nem sok érdekeset láttam. Aznap hajnalban olyan tejfölköd ereszkedett a tájra, hogy a számomra már oly' ismerős Alpárirétben is csaknem eltévedtem.
Másfél óra a kunyhóban való pihenés után kikúsztam a kunyhó előtt lévő félszigetre, ahonnan cankókat, kanalasgémeket és szürke gémet tudtam fotózni.
Ezzel is eltöltöttem vagy 2 órahosszát, közben figyeltem a tó és a lápvidék madárvilágát. Előtte alaposan beálcáztam magamat a félszigeten, ami meg kell hogy mondjam, egészen jól működött.
Ahogy ezt meguntam, tovább indultam Tiszaalpár irányába.
Lassan kiérve a rétből megközelíthettem az Alpári holttiszát, melynek partján madarász "kollégákkal" futottam össze. Érdeklődtek, hogy van-e valami mozgás a rétben, illetve, hogy láttam-e sárszalonkát? Kiábrándító választ kellett, hogy adjak nekik, ugyanis sárszalonkával még soha nem találkoztam. No de, ami késik, nem múlik... :)
A cimboráknak búcsút intve tovább haladtam a morotva partján és számos horgásszal, turistával akadtam össze. No igen, gondoltam, ez már nem az a tipikus érintetlen vadvízi rengeteg... ennek ellenére itt is találtam magamnak érdekes témát egy erdei pinty, valamint a holtág pertján élő viszonylag magas egyedszámú üstökösgémek formájában:
Amint meguntam a holttisza parti nyüzsgést, vissza indultam. Idő közben, a rét határában két barna rétihélyát figyeltem meg, amint (véleményem szerint) násztáncukat lejtették. Aztán mikor észrevettek, az egyikük eltűnt a sűrű bozótban, de a másik egyedet sikerült levideóznom. A videót egyelőre nem tudtam feltölteni, de igyekszem.
Kifelé haladva a réten sárga billegetőkre lettem figyelmes. Az Alpárrirét legelőin sok él ebből az érdekes kis madárból. Párban
járnak, mindig egy tojó és egy hím. Megfigyeléseim szerint a fűben
keresgél a pár. Ezt úgy teszik, hogy amíg a hím, egy hosszabb fűszál
tetejéről őrködik, addig a tojó a fűszálak között keresgél apró férgek
és rovarok után, majd cserélnek.
Addig nem engedtek 10-15m-nél közelebb, amíg állva, vagy négykézláb,
esetleg térdelve próbáltam lefotózni őket, ám rájöttem, hogyha lehasalok
és kúszva kerülök hozzájuk közelebb, akár 3-4m-es közelébe is
megtűrnek békésen. Nagyon hálás, kedves kis madarak...
Így a 10m-es közelpontú 500mm-es telére feltettem a közgyűrűsort így
4-5m-ről tudtam őket fotózni. Sok száz expót lőttem el rájuk.
Ez a fotó is így készült, a fotót nem vágtam. A fotó egy tojót ábrázol:
Íme egy hím, kissé messzebbről. A hímek lényegesen félénkebbek voltak:
Végül nagy megelégedettséggel indultam haza, legközelebb kb. másfél hónap múlva, újra az Alpárirétben! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése