Rdnóti Miklós, Első ecloga /részlet/
Radnóti soraival indítom ezt a mostani bejegyzést, úgy gondolom erőteljesen aktuális. :)
Március 16-án úgy döntöttem a tavasz és a remek időjárásra való tekintettel kilátogatok újdonsült kedvenc helyemre, az Alpárirétbe. Ám ezen alkalommal nem voltam egyedül, ugyanis barátnőm is elkísért a túrára... megjegyzem ... önszántából... :-P
Hajnali 4:20-kor keltünk, hogy pirkadatra kiérjünk a terepre... Ez így is lett és már a Tőserdő fái alatt az erdő mélyén is kisebb-nagyobb őzrúdlikba botoltunk. A rétbe kiérve rengeteg nyári lúddal találkoztunk, valamint a nap fénypontjaként becserkeltünk egy kis őz családot, egy gyönyörű 350-400-as körüli bakot a sutájával és tavalyi gidájukkal... gondolom mondanom sem kell, hogy elsősorban a bakra koncentráltam, született is 1-2 fotó.
Cserkelésünket a helyi vadőr terepjáró pickupja zavarta meg, amitől az őzek elugrottak... sebaj... A kocsijából kiszállva nagyot köszönt, bemutatkozott, megdicsért minket, hogy ügyesen cserkeltünk merthogy végig spektívvel figyelt... megkérdezte, hogy sikerült-e értékelhető fotót lőnöm a bakról és még egyéb néhány fotózással kapcsolatos kérdést, aztán elnézést kért a zavarásért, további szép napot kívánt és tovább állt... Kedves, normális korrekt ember, példát vehetne róla minden hivatásos vadász... Merthát mint azt tudjuk sajnos: Fotós - Vadász Nem jó barát... :(
A napra az tette fel a koronát, amikor egy csapat alacsonyan szálló szürke daru csapat repült felénk Tiszaug irányából, tettek felettünk egy tiszteletkört majd elrepültek vissza, abba az irányba, ahonnan érkeztek. Soha ezelőtt nem láttam még a természetben darvakat, így ez az alkalom nagy betűvel íródik bele fotós történetem nagykönyvébe.
A fotózás végezetéül még kerültünk egyet a rétben, majd következett a séta haza. Kb 15km-t gyalogoltunk, szép napunk volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése