Üresség

Reggel 06:00, szól a telefonom ébresztője. Meglepetten konstatálom, hogy már világosodik. Nem értem. Azt hittem, még korom sötét lesz. Ekkor jutott eszembe, hogy megtörtént az óraátállítás, így korábban világosodik. Eszeveszett készülődés, öltözködés, reggeli, kávé, fotóscucc ellenőrzése, minden megvan, aztán ugrás a kocsiba és irány a Kisrét. Ez alkalommal rászántam az időt és bejártam az egészet, tövéről hegyére. Kár volt. A Kisrét hátsó része, ahol tavasszal elmerültem combig a belvízben és a bíbiceket fotóztam, most teljesen be van hálózva mindenféle kerítések, karámok, villanypásztorok bonyolult szövevényével. Szürke marhákat legeltetnek a réten. Itt is. Van egy őrbódé is, két kutyával. Na most erről az "őr"bódéról annyit, hogy egy alkoholista "gulyás" a lakója. Kb 60 év körüli, masszív falusai alkesz kocsmabútor típusú fickó, de annak is a rosszabbik fajtájából. Úgy kell elképzelni, hogy reggel 06:30-tól én kb 10-ig hallgattam ahogy a marhákkal(!) ordít és szídja a szegény jószágot k*rvaanyjástól. De olyan hangerővel, hogy nem elég, hogy több száz méterre, de talán kilométerre is elhallatszott a rétben, de mikor már a Dögtiszánál jártam, még ott is hallottam az óbégatását. Elmentem a tőzegbányavakhoz is vízimadarak reményében, de teljes üresség fogadott, semmi mozgás. Alapvetően az egész rét ki volt halva, ennek ellenére jó másfél órát eltöltöttem ott. A Kisrét után a már megszokott sorrendben a Dögtisza következett.  A mai napon a Dögtisza mentén volt a legtöbb mozgás és érdekesség. Először is rengeteg a szajkó, ami eddig még egyik ében sem volt jellemző. A hatalmas tölgyfák által hullatott makkból tartalékolnak maguknak télire. Ugyancsak a makkra járnak rá az erdő vaddisznói. A nagyobb tölgyfák alja úgy össze volt kuszálva, túrva, mint valami csatamező. A Dögtisza még lentebb apadt, és a friss iszapban rengeteg disznó és őznyomot találtam. Készítettem egy sorozatfelvételt, egy a vízről felszálló bütykös hattyúról, de sajnos az objektívem hiányosságaiból fakadóan kizárólag rontott képek kerültek a sorozatba. Szajkókat próbáltam még fotózgatni és tájképezgetni egy kicsit, de semmi említésre méltó vagy érdemi eredmény nem született itt sem. Láttam egerészölyvet, középfakopáncsot, vörösbegyet, őszapót, nagy kárókatonát, récéket, hattyút, szajkót, karvalyt, vörös vércsét.(remélem nem felejtettem ki semmit)
Innen kisétáltam a Tősbe, a Szikrai holtág partjára, körülnéztem a hídon, majd indultam tovább, be az erdőbe, ami Az Alpári rét és Tőserdő között terül el. Vaddisznót kerestem. Sajnos, nem jártam sikerrel, sőt, mi több még csak nyomokat sem igazán találtam. Megnéztem, egy az erdő mélyén fekvő vadlest, amit meg szoktak etetni. Most is volt kiszórva némi kukorica, de semmi nem nyúlt hozzá. Sőt, az előző kukorica, amit kiszórtak ott volt megfonnyadva, de abból sem ettek a vadak. Ezt nagyon érdekesnek tartom, mert eddig úgy tudtam, hogy ez az erdő igen nagy vaddisznó állománnyal rendelkezik. Az erdei ösvényen szembejött velem egy vadőr, gondolom az etetőhöz ment ellenőrizni a kukoricát, vagy ráetetni. Kiértem a vadászkastély menti erdei tisztásra. A tisztás menti tölgyfákon legalább 30 szajkó lármázott, fülsértően. Próbáltam őket fotózni, de közben a családostól érkező "kollégák" (volt nálluk fényképezőgép) elzavarták a roppantul érzékeny és óvatos madarakat, így nem sikerült használható fotót készítenem róluk. Ekkor már déli 12:00h és igyekeznem kellett a kivonási pontra, ahova jöttek értem.
Holnap hajnalban a Nagyrétben próbálkozom majd, reménykedem a szép fényekben és a szép öreg bakokban!
Ez egy Radnóti vers egy versszaka, nagyon megtetszett, és talán valamilyen szinten kapcsolódik is a jelen helyzethez és blogom témájához:

"Szél tombol a kertben, egy ág leszakadt, a sikongás
felhallik egészen a házig.
Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas
gyorslábu kis őzre vadászik."

jóéjt!